Beszámoló a “Design Learning Spaces for the 21st Century Classroom” című dublini továbbképzésről
– Tóth Hajnalka
2025 novemberének végén lehetőségem nyílt részt venni a Europass Teacher Academy által Dublinban szervezett továbbképzésen, amely a Design Learning Spaces for the 21st Century Classroom címet viselte. A kurzus célja az volt, hogy új szemléletet adjon a tanulási környezet kialakításához, és bemutassa, hogyan lehet a tantermi tereket a tanulók igényeihez igazítani. A képzés során világossá vált, hogy akár kisebb, egyszerű változtatások is jelentős, pozitív hatással lehetnek a tanulók tanulási élményeire.
A tanulók számára megfelelő környezet kialakítását a képzés három fő pillér mentén dolgozta fel: a fizikai környezet (Physical environment), a szociális környezet (Social environment) és a tanulási környezet (Learning environment). E három terület mentén ismerkedtünk meg jó gyakorlatokkal, nemzetközi példákkal és konkrét megoldási lehetőségekkel.
A képzés első szakaszában a fizikai tanulási környezet került fókuszba. Európai – valamint saját intézményi – példák alapján elemeztük, hogy az egyes országokban milyen módon alakítják ki a tantermeket és iskolai tereket. Számomra különösen érdekes felismerés volt, hogy Írországban és Olaszországban már az általános iskolák felső tagozatában is elterjedt a szaktantermi rendszer, míg a mi iskolánk az osztálytermi modellhez kötődik. A képzés ezen részében foglalkoztunk azzal, hogyan lehet egy szaktantermet tudatosan kialakítani, illetve közösen gondolkodtunk azon is, hogyan nézne ki egy ideális tanterem vagy iskola. Összegyűjtöttük azokat a szempontokat, amelyek egy korszerű iskola létrehozásánál meghatározóak lehetnek, viszont a végén konklúzióként le kellett vonnunk, hogy az infrastruktúra többször adott, nem mindig befolyásolható a pedagógusok által.
A képzés egyik napján lehetőségünk nyílt eltérő tanulási környezetben is dolgozni: egy teljes napot a National Gallery falai között töltöttünk. Ennek során azt vizsgáltuk, hogyan lehet az iskolai tanulást kiléptetni a hagyományos keretek közül, és ez által hogyan válhat egy külső helyszín is hatékony tanulási térré.
A szociális környezet témakörében kiemelt hangsúlyt kapott az érzelmi biztonság megteremtése. Azt vizsgáltuk, hogyan lehet támogató légkört kialakítani, melyhez elengedhetetlen az önismeret fejlesztése. Ezzel összefüggésben megismerkedtünk a SEL (Social and Emotional Learning) megközelítéssel. A képzés egyik fontos felismerése volt, hogy a 21. századi tanulási környezet szorosan kapcsolódik a SEL szemlélethez: egy rugalmas, együttműködésre tervezett tanterem elősegíti az érzelmi biztonságot, támogatja az aktív részvételt, valamint teret ad az önálló és közös tanulási folyamatoknak.
A tanulási környezet témáján belül egy új pedagógiai módszert ismertünk meg, az volt az Universal Design for Learning (UDL). Ennek lényege, hogy a tanulók érdeklődését folyamatosan fenn kell tartani, miközben választási lehetőséget kapnak a tananyag feldolgozásának módjában. A diákok különböző tanulási utak közül választhatnak, majd a megszerzett tudását valamilyen formában demonstrálniuk is kell.
A képzés során szó esett a mesterséges intelligencia oktatásban betöltött szerepéről is, hogy miért érdemes tudatosan és nyitottan viszonyulni hozzá.
A szakmai programok mellett lehetőségünk volt Dublin városának felfedezésére, ír táncot tanultunk, valamint ellátogattunk Glendalough területére is. Oktatóink nagy figyelmet fordítottak arra, hogy Írország kulturális értékeit, hagyományait és szokásait is megismertessék velünk.
A képzés ideje alatt számos, különböző országokból érkezett pedagógussal találkoztam. A közös beszélgetések és együttműködések során betekintést nyerhettünk egymás oktatási rendszereibe, szokásaiba, tapasztalatokat cseréltünk, és közösen gondolkodtunk. Ezek az találkozások meghatározó élményekkel gazdagítottak, amelyekkel feltöltődve térhettem haza.
Beszámoló a dublini CLIL– és projektalapú tanulásról szóló továbbképzésről
– Haugné Szatmári Lívia
2025-ben Írországban, Dublinban vettem részt egy nemzetközi pedagógus-továbbképzésen, amely a CLIL (Content and Language Integrated Learning – tantárgy- és nyelvintegrált oktatás) és a projektalapú tanulás (Project-Based Learning, PBL) módszertanára épült. A képzés célja az volt, hogy gyakorlatorientált eszközöket adjon a tanárok kezébe a tartalom és az idegen nyelv együttes, élményszerű tanításához, valamint bemutassa, hogyan lehet a tanulókat aktív, gondolkodó és együttműködő résztvevőkké tenni a tanulási folyamatban.
A kurzus első szakaszában a CLIL szemlélet alapjaival ismerkedtünk meg. Megtanultuk, hogyan lehet a tanulókat lépésről lépésre segíteni mind a tantárgyi tartalom, mind a nyelv elsajátításában úgy, hogy közben fokozatosan növekszik az önállóságuk. Szó esett az input és az output támogatásáról, a vizuális szervezők (diagramok, gondolattérképek, idővonalak) használatáról, valamint arról, hogyan segítheti az anyanyelv vagy a hétköznapi nyelv (BICS) a tantárgyi, akadémiai nyelv (CALP) kialakulását. Különösen hasznosnak találtam azokat a példákat, amelyek megmutatták, miként lehet komplex tananyagot egyszerűbb, átlátható lépésekre bontani.
A képzés másik nagy egysége a projektalapú tanulás módszertanával foglalkozott. A PBL nem pusztán egy „projekt” a tanulás végén, hanem maga a projekt jelenti a tanulás központi elemét. Megismertük a jó PBL-projektek hét alapvető jellemzőjét, mint például a valódi problémára épülő vezérkérdés, az elmélyült kutatás, az autentikus, valós élethez kapcsolódó feladatok, a tanulói döntési lehetőségek, a folyamatos reflexió, a visszajelzés és javítás, valamint a nyilvános produktum. A hangsúly végig azon volt, hogy a tanulók értelmes, motiváló feladatokon keresztül sajátítsák el a tananyagot.
Gyakorlati szempontból különösen értékesek voltak a projekttervezésről szóló anyagok. Lépésről lépésre végigvettük, hogyan lehet egy PBL-projektet megtervezni: az autentikus téma kiválasztásától kezdve a tanulási célok és kompetenciák meghatározásán át egészen az értékelési szempontok és „can do” állítások kialakításáig. Megtanultuk, mennyire fontos „a végeredménnyel a fejünkben” tervezni, és a nagyobb projekteket kisebb, kezelhető mérföldkövekre bontani.
A kurzus záró részében a „PBL Lite” megközelítéssel ismerkedtünk meg, amely kiváló lehetőséget kínál a projektalapú tanulás fokozatos bevezetésére. Olyan rövidebb, rugalmasabb formákat tanultunk meg, mint a sprints (gyors, kreatív kihívások), a Genius Hour (tanulói érdeklődésre épülő kutatás), a Wonder Day (egynapos kíváncsiságvezérelt tanulás) és a mini projektek. Ezek különösen jól alkalmazhatók a mindennapi iskolai gyakorlatban, amikor idő- vagy tantervi korlátok mellett szeretnénk élményszerűbbé tenni az órákat.
Összességében a dublini továbbképzés megerősített abban, hogy a CLIL és a projektalapú tanulás hatékony eszközök a 21. századi kompetenciák fejlesztésében. A megszerzett módszertani ötletek és szemléletmód nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy a tanulók aktívabban, motiváltabban és mélyebb megértéssel vegyenek részt a tanulási folyamatban. A kurzuson tanultakat a jövőben szeretném fokozatosan beépíteni iskolánk mindennapi pedagógiai gyakorlatába.
A szakmai foglalkozások mellett a program kulturális elemei is hangsúlyos szerepet kaptak. Lehetőségünk nyílt Dublin városának felfedezésére, részt vettünk egy ír táncbemutatón és -foglalkozáson, ellátogattunk az EPIC múzeumba, valamint kirándulást tettünk Glendalough természeti és történelmi környezetében. Oktatóink tudatosan törekedtek arra, hogy a képzés során ne csak szakmai ismereteket adjunk át, hanem betekintést nyerjünk Írország kulturális örökségébe, hagyományaiba és mindennapi szokásaiba is.
A továbbképzés ideje alatt számos, különböző országokból érkező pedagógussal dolgozhattam együtt. A közös feladatok és beszélgetések során megismerhettük egymás oktatási rendszereit, pedagógiai gyakorlatát, valamint tapasztalatokat és jó példákat cseréltünk. Ezek a nemzetközi találkozások szakmailag és emberileg is értékes élményt jelentettek, amelyek inspirációt és új lendületet adtak a munkám folytatásához.
Beszámoló az „AI and Digital Competencies” finnországi továbbképzésről
– Morvai Cintia
2025 novemberében lehetőségem nyílt részt venni az AI and Digital Competencies című nemzetközi továbbképzésen, amelyet Finnországban, Jyväskylä városában szerveztek pedagógusok számára. A kurzus célja az volt, hogy átfogó képet adjon a 21. századi oktatás kihívásairól, különös tekintettel a digitális kompetenciákra, a mesterséges intelligencia (MI) pedagógiai alkalmazására, valamint a finn oktatási rendszer jó gyakorlataira.
A képzés első napjaiban megismerkedtünk a finn oktatási rendszer alapelveivel. Kiemelt hangsúlyt kapott az egyenlőség, az inklúzió, a tanári autonómia és a bizalomra épülő iskola–tanár–diák kapcsolat. Különösen inspiráló volt látni, hogy Finnországban a digitális kompetenciák fejlesztése nem különálló cél, hanem szervesen beépül a mindennapi tanításba, összekapcsolódva a kritikai gondolkodással, az együttműködéssel és az önálló tanulással.
A kurzus központi témája a mesterséges intelligencia oktatási felhasználása volt. Gyakorlati példákon keresztül tanultuk meg, hogyan támogathatja az MI a tanári munkát: tananyagok készítésében, differenciálásban, ötletelésben vagy akár a nyelvi nehézségekkel küzdő tanulók segítésében. Ugyanakkor hangsúlyt kapott az MI tudatos, etikus használata is. Beszéltünk a megbízhatóság, az adatvédelem, a plágium és a tanulói gondolkodás megőrzésének fontosságáról, valamint az úgynevezett MI-műveltség (AI literacy) fejlesztéséről.
A továbbképzés másik fontos pillérét a számítógépes gondolkodás, a kódolás és a robotika jelentette. Megerősítést nyert számomra, hogy ezek a területek nem csupán technikai ismereteket adnak, hanem komplex problémamegoldó készségeket fejlesztenek. Számos olyan módszert ismertünk meg, amelyek eszközök nélkül („unplugged”) is alkalmazhatók, így az alsó tagozatos tanulók számára is jól használhatók. A STEAM-szemléletű, projektalapú tanulás jó példákat adott arra, hogyan lehet tantárgyakon átívelő módon, élményszerűen tanítani.
A kurzus egyik legnagyobb értéke a nemzetközi szakmai közösség volt. Különböző országokból érkező pedagógusokkal oszthattuk meg tapasztalatainkat, jó gyakorlatainkat, ami új nézőpontokat adott a saját munkámhoz is. Fontos megjegyezni, hogy a digitális eszközök és az MI nem helyettesítik a pedagógust, hanem megfelelő használat mellett támogatják a tanulást és a tanári kreativitást.
A képzés mellett lehetőségünk volt különböző kulturális programokon is részt venni, jártunk múzeumban, sütöttünk pillecukrot az erdőben és tóba ugrottunk a szaunából.
Összességében a novemberi továbbképzés megerősített abban, hogy a jövő iskolájában a legfontosabb feladatunk az, hogy a gyerekeket tudatos, kritikus és felelős digitális felhasználóvá neveljük. A megszerzett ismereteket és módszereket szeretném fokozatosan beépíteni a mindennapi tanítási gyakorlatomba, megosztani kollégáimmal, gazdagítva ezzel iskolánk pedagógiai munkáját.